Sziasztok!

Ugye ahogy mind tudjátok, jövőhéten nem leszünk.

Épp ezért gondoltam, hogy mivel ma úgy sincs különösen fontos dolgom, megírom azt a részt ami jövőhéten lett volna.

A teremben nagy volt a nyüzsgés. Mindenki barátkozott, sztorizgatott a nyaráról. Virággal már most nagyon jóban vagyunk. Komolyan. Mintha egymásnak lettünk volna teremtve. :)

Akkor írok egy kicsit Virágról. A magassága teljesen átlagos, egy centivel sem alacsonyabb vagy magasabb nálam. Hosszú, egyenes szőke haja szépen omlott le a vállára. Életvidám személyisége tükrözi a külsejét. Egy csinos mosolygós lány ült előttem, aki fülig érő szájjal mesélt. Fekete szemüvege mögött nézett rám szép kék szemekkel.

Tehát éppen Virággal beszélgettem, amikor egy lány megkopogtatta a vállamat. Egy inteligens tekintetet láttam.

-Sziasztok! - köszönt a lány - Leülhetek?

-Ühüm - mondta Virág.

A lány leült és bemutatkozott:

-Főri Zita vagyok

-Szia. Én Bonti Laura. Lala

-Sifó Virág

-Laura. Vagyis. Lala. - javította ki magát Zita - Honnan jött ez a becenév?

-Igen, ezt már én is megakartam kérdezni. - bólogatott Virág.

-Még 5-ben, amikor új tanár jött, fel akart szólítani, de még nem igazán tudta a nevem, tehát ezt mondta: "La...La...". Erre mindenki felröhögött és ezentúl így hívtak. - magyaráztam.

Mindenki jól elvolt, amikor hirtelen becsapódott az ajtó.

-Óóó. Bocsánat. - kért elnézést tőlünk a férfi - Ostoba huzat!

A férfi lerakta a kezében tartott könyveket a tanári asztalra aztán így szólt:

-Jó napot! Bizonyára már mindenki megismerkedett egymással. Háler József vagyok, a leendőbeli osztályfőnökötök. Olvasom a névsort, ti a neveteket hallván igazoljátok magatokat. Kezdem.

Antal Marcell

Amint ezt a nevet kimondta egy fiú lépett be az ajtón. Amint megláttam vagy egy tucat pillangó elkezdett repkedni a gyomromban. Sötét, szinte már fekete haja, lazán "nemtörődöm" stílusban a homlokára hullott. Kék szempárja csak úgy ragyogott. Azt hittem menten leájulok a székemről. Forgott velem a világ. Elképzeltem kettőnket egy tengerparton, ahol lazán átkarol, magához húz és megcsókol. De sajnos ez csak egy álom volt. Ezt onnan tudom, hogy velem ilyen sosem történne és mert Virág oldalról meglökött, visszazökkentve az első ofő órára.

-Elnézést tan bá! Elaludtam. Amúgy, jelen. - emelte fel a kezét, hogy igazolja magát. Aha... Szóval ő az a Marci, akiről hallottam, hogy a másik két lány beszél.

-Rendben. De ez többet ne forduljon elő fiatalember - mondta Háler.

-Nem fog. - mosolygott. Ez a mosoly valami elképesztő volt. Ha eddig nem repkedtek volna a lepkék a gyomromban akkor ez a mosoly után bátran állíthatom, hogy megőrültek!

Marci elindult és a hátsó pad felé indult a többi fiúhoz. Mosolyogva végignézett az osztályon. Egyszer csak hozzám ért a tekintete. Utána már csak ENGEM NÉZETT! Le sem vette rólam a szemét addig amíg ki nem értem a látóköréből. Végig tartottam a szemkontaktust. Ömm... Azt hiszem... Beleestem... Még életemben nem voltam ilyen szerelmes, mint abban a pillanatban.

-Rendben. Bonti Laura

-Itt vagyok - mondtam.

-Dévai Petra

-Itt vagyok

És így ment végig. Háler felolvasta mind a 12 nevet ( Antal Marcell, Bonti Laura, Dévai Petra,  Főri Zita, Gerel Daniella, Irmó Ádám, Lána Balázs, Mela Dávid, Nagy Richárd, Papp Gábor, Sifó Virág, Venti Martin)

Ezután a nap átlagosan ment. Mindenki bemutatkozott mindenkinek. Direkt a végére hagytam Őt. (nem Voldemortot) Addig próbáltam bátorságot gyűjteni. Több kevesebb sikerrel. A hátsó padban ült és zenét hallgatott.

Amint eléálltam kivette a füléből a fülhallgatóját és rám mosolygott. Ez mégjobban megnehezítette a dolgomat.

-Szia. Bonti Laura vagyok. De szólíts csak Lalának. - köszöntem félénken.

-Szia Lala. Antal Marcell vagyok. Leülsz?

Igen. Most éreztem azt, hogy a lábam a földbe gyökerezett. Alig bírtam megmozdulni. Erőt vettem magamon és nagy nehezen leültem a mellette lévő székre.

-Mit hallgattál? - kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.

-Green Day. Ismered?

-Nem igazán.

-Te milyen zenéket szoktál hallgatni?

-Beatles, Oasis, Taylor Swift... Ilyesmiket

Furán nézett rám, de a szeme sarkában lévő nevetőráncok árulkodók voltak.

-Kéred az egyik felét? - nyújtotta felém a fél fülhallgatóját.

-Ahha - mosolyogtam.

Aztán közelebb húzta hozzám a székét és elindított egy számot. Hátradöntötte a fejét és becsukta a szemét.

Nem mozdultam. Nem is bírtam volna, annyira lefagytam. A szememmel Virágra és Zitára néztem. Virág a kezeit maga elé tartva vigyorgott, mint a tejbetök, Zita pedig elismerően bólogatott.

Végignéztem az osztályon és megláttam, hogy Petra és Dana gyilkos tekintetekkel néznek rám. Pedig semmi rosszat nem csináltam. Csak köszöntem neki. Remélem nem hiszik azt, hogy nyomultam rá.

Pár perccel később, amikor már új dal kezdődött, oldalra fordítottam a fejem és megnéztem, hogy Marci ébren van-e még. Úgy állapítottam meg, hogy elaludt, úgyhogy kivettem a fülemből a fülhallgatót és letettem a székre aztán otthagytam és elindultam Virágékhoz. Amint odaértem Zita megragadta az egyik karom és elhúzott a lányvécébe.

-Mit mondtál neki? Amikor a Petra és a Dana volt ott, még a fülhallgatót sem vette ki a füléből. Egyszerűen csak köszönt nekik és ennyi.

-Nem csináltam semmit. Odamentem, köszöntem neki, bemutatkoztam, ő is köszönt, ő is bemutatkozott, megkérdeztem, hogy mit hallgat, válaszolt, megkérdezte, hogy én miket szoktam hallgatni, válaszoltam, aztán megkérdezte, hogy kérem- e az egyik felét a fülhallgatójának. Ennyi. - mondtam el röviden, hogy mi történt.

Miután még kicsit beszélgettünk Marciról meg a Petráékról visszamentünk a terembe és ott beszélgettünk.

Egyszercsak bejött Háler és mondta, hogy haza lehet menni, sok sikert a holnaphoz.

Amikor hazaértem csak arra tudtam gondolni, hogy EZ MI VOLT?

Ez lett volna a második fele a második résznek. Remélem tetszett.

Majd jövünk a kövi poszttal, addig is sziasztok és sok lovaglást mindenkinek.

~Nati~